Elhatároztam, hogy leírom nektek a saját tapasztalataimat csontvelő (őssejt) donorsággal kapcsolatban, kezdve onnan, hogyan indultam neki a donorkodásnak. (Remélem mihamarabb eljutok addig, hogy felvegyenek az adatbázisba :))

Először is megnéztem a vérellátók listáját, hogy eldöntsem, melyik véradó helyre menjek. Nekem a Péterfy Sándor utcai a legközelebbi, úgyhogy felhívtam őket telefonon. Egy kedves hölgy azt mondta, menjek csak be bátran.

Ott be kellett jelentkeznem, és aláírnom egy papírt, hogy nem valószínű, hogy nemi betegségem van (nincsenek alkalmi partnereim, akikkel nem védekeztem, stb.) Ezután a doktornő adott egy másik papírt, amiben részletesen kikérdeztek, hogy voltam-e külföldön, voltak-e fertőző betegségek a közelemben, milyen öröklődő betegségek fordulnak elő a családunkban, stb. Az egész kb. 5 percet vett igénybe.

Elmondták, hogy mivel sosem adtam még vért, majd kell adnom, mielőtt a csontvelő donorságra térünk. Azt is elmondták, hogy 45 évesnél fiatalabbnak kell lennem, hogy felvehessenek a donorok adatbázisába. Ha viszont már bent vagyok, akkor adhatok őssejteket 45 év felett is, ha úgy alakul, hogy épp megfelel valakinek a vérem!

Ezután ütköztem az első akadályba: nem tudtam egyértelműen kijelenteni, hogy nem lehetek terhes, így megegyeztünk a doktornővel, hogy ha kiderül, majd visszamegyek.

Itt tartok most, és már tudom, hogy nem vagyok terhes, úgyhogy megyek a jövő héten! :D

folyt. köv...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.